Száztíz év története
A Komáromi Megyei Gazdasági Egyesület alelnöke, Szombathely Győző királyi tanácsos 1885. február 27-én levéllel fordult gróf Széchényi Pál magyar királyi földműves -, ipari- és kereskedelemügyi miniszterhez Budapestre. Szombathely Győző levelében rámutatott arra, hogy a fennálló gazdasági helyzet primitív állapotán a rohamos fejlődés érdekében változtani kell és egyben felkérte a minisztert, hogy nyújtson segítséget egy földműves iskola létrehozásában.
Hat évvel később, 1891. május 27 -i keltezéssel Szombathely Győző egy újabb kérelemmel fordult a földművelésügyi minisztériumhoz. Egy olyan iskolarendszer kialakítását sürgette, amelynek eredményeként magas szinten képzett mezőgazdászok - nem utolsó sorban állatorvosi és szaktanári oklevéllel rendelkező emberek - oktassanak. A válaszban remélt támogatás azonban még sokáig váratott magára. A gazdák, földművesek képzése téli tanfolyamok formájában látszott leginkább megvalósulni. A Komáromi Lapok 1896. október 31 -i száma Sárközy Aurél főispán felhívását közölte, miszerint 1896. november 15 -től február végéig földművesek oktatása veszi kezdetét a volt járásbíróság épületében, melyet szegényházzá alakítottak át. Az első lépések voltak ezek a most 105 éves intézmény életében. Nagy előrelépésnek számított, hogy sikerült előadókat biztisítani a következő ágazatokra: szőlészet, borászat, gyümölcs - és konyhakertészet, baromfi - és selyemtenyésztés, talaj - és trágyaismeret, állattenyésztés, növénytermesztés és méhészet. 1897 novemberében megnyílt a második évfolyam is, melynek növendékeiről Magyar Kázmér miniszteri biztos kérésére fénykép készült, amit a párizsi mezőgazdasági kiállítás magyar osztályán mutattak be.
Egy állandó iskolaépület létrehozása, felépítése egyre inkább szükségessé vált. A földművesiskoláért több város is versengett, hiszen az intézmény felemelkedést nyújtott volna az ott lakóknak is. Gróf Darányi Ignác földművelésügyi miniszter szeme "Komáromon akadt meg". 1898 júniusában a Magyar Királyi Komáromi Földművesiskola nemrégen kinevezett igazgatója, Ferenczy Károly Komáromba érkezett, és megtekintette az iskola céljaira kijelölt területet. Az építkezés beindult azon a területen, amelyet Komárom szabad királyi város az iskola céljaira kihasított a közös legelőből. 1899 őszén azonban hatalmas árvíz vonult le a Dunán, melynek következtében víz alá kerültek a félkész épületek. Hatalmas erőfeszítés és összefogás árán elérkezett 1901. június 30. Ezen a vasárnapon került átadásra az állandó földművesiskola. Gróf Darányi Ignác földművelésügyi miniszter adta át az új iskolát a vármegye és a város előkelőségeinek jelenlétében. Az ő fáradozásának köszönhető a Komáromi Magyar Királyi Gazdasági Tanítóképző Intézet megnyitása is,
1910. október 1-én, melynek célja a gazdasági tanítójelöltek képzése volt. Kis István vezetésével működött egészen az első világháborúig. A Csehszlovák Köztársaság létrejöttekor megnyílt a szlovák nyelvű Gazdasági Leányiskola. 1938 -tól 1943 -ig működött a kétéves Téli Gazdasági Iskola. 1944 -ben a második világháború miatt csonka tanévvel szűnt meg a tanítás, ami 1946 - ban vett új lendületet. A cél, akárcsak a második világháború előtti években: jól képzett, felvilágosult embereket nevelni a mezőgazdaság számára.
Iskolánk 1951. szeptember 1-én kapta meg a Középfokú Mezőgazdasági Iskola elnevezést /Vyššia roľnícka škola/. A szövetkezetesítés befejezése után, ami az ötvenes évek végére esett, nagy szerepük volt a téli tanfolyamoknak, amit iskolánk szaktanárai a környező falvakban szerveztek. Szövetkezeti iskolaként is emlékeznek a résztvevők az imént írottakra. A dolgozók részére fentartott szakoktatás az 1957/58 -as tanévben bontakozott ki igazán, mikor "távtanulás" címen nyitottak osztályt /Dialkové štúdium na SPTŠ/.
Az 1964/65 -ös tanévzárót drámai eseményként követte az árvíz, a Duna 1965. június 17 -én Csicsónál áttörte a gátat. Az árvíz utáni újjáépítés nehéz és körülményes folyamatának eredményeként épült fel a diákotthon, ami második otthonként szolgál a messzebbről származó tanulóknak.
105 évvel ezelőtt az iskola zökkenőmentes beindulása az első igazgató, Ferenczy Károly lelkes munkájának és szervezőkészségének is köszönhető. Munkájába sajnos beleszólt az első világháború drasztikus szirénahangja, így távollétében 1914-től 1918-ig Mező Károly volt az iskola élén. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a gazdasszonyképző élére Šolfranková Otília került. A mezőgazdasági iskola élén hosszabb ideig Jozef Pražák ált /1923 -1938/, és amikor sok viszontagság után újra megnyíltak az intézmény kapui, Herman Rudolf, majd Benyó József vették át az iskola irányítását. A második világháború időszakában a pedagógiai munkáért Sült Jenő igazgató felelt. Fontos határkő volt az iskola életében, mikor elindult az érettségivel végződő oktatás. Nem kis mértékben volt ez érdeme az akkori igazgatónak, Ondrejka Alfonznak, aki 1950 - től 1954 -ig állt az iskola élén. Utána egy évig Varsányi Gábor mérnök, majd Blabla Károly mérnök vették át az irányítást. Az árvíz okozta károk helyrehozása után 1968 szeptemberétől Berze István mérnök szervezte újjá az oktatói munka folyamatát. Berze igazgató nyugdíjba vonulása után, 1987 -től Eszenyi József mérnök vette át az igazgatást. 1991 szeptemberétől Gubán Lajos mérnök áll az iskola élén.